1. rész: Rossz ösvény
írta Marci

A túrázó csapat megérkezik az erdő széléhez, hátukon hátizsák, kezükben túrázó bot, kulacs vagy egyéb túrázáshoz alkalmas felszerelés.

Miután összegyűjtik a felszerelésüket, elindulnak a turista vonalon. Úticéljuk egy tóparti pihenőhely az erdő mélyében. Piknikre, napozásra és fürdésre készülnek a tóban.

Heten vannak; hatan egyetemista társak a város legprominensebb egyetemének gazdasági karán, míg a számítógép-mániás Dean, bátyja, Colton unszolására tart a csapattal, aki be akarja mutatni öccsének, hogy a virtuális valóságon túli valóság még izgalmasabb lehet.

Betty: “Végre itt! Annyira örülök, hogy rá tudtalak venni titeket, hogy eljöjjetek…”
Karl: “És hétvégén…”
Colton: “Teljesen mindegy mikor, a lényeg, hogy együtt van a csapat és jól fogjuk érezni magunkat!”
Yoko: “Remélem, hogy nem találkozunk túl sok fura rovar fajtával, gyűlölöm, ha megmásznak, aztán meg egész éjszaka vakarózom.”
Betty: “Nyugi, Yoko! Én hoztam néhány rovarriasztót, amelyek garantáltan elűzik a dögöket!”

Karl: ”Hé, emberek, ne felejtsétek el, hogy én vagyok az ügyeletes bohóc! Csak azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak benneteket. Amúgy a többit leszarom.”
Pearl: “Témánál vagyunk…”

Karl: “Miért mit gondoltál, hogy a túrázás szeretetéért tartok veletek? Könyörgöm, 150 kiló vagyok. Csak nem akarok kimaradni a buliból!” 

Tian: “Szórakozni és szórakoztatni lehet, de nem hiába nincs sok turista ezen az útvonalon. Az erdő veszélyes, tele van akadályokkal, szóval mindenki figyeljen a lába elé!”

Betty: “Jogos, de nem kell túldramatizálni a helyzetet.” 

Colton: “Bármilyen legyen is az erdő, vigyázunk egymásra. És ez a lényeg.”

Dean: “Csak már lenne holnap délelőtt…” 
 

Ahogy a túrázó csapat halad előre az erdő mélyében, az erdő növényzete sűrűbbé válik. A fák terebélyes ágai között alig jut be a fény, ráadásul kidőlt fák, hosszan kinyúló bokrok és egyéb akadályok nehezítik az előrehaladást.

Yoko: "Szerintem rossz irányba megyünk."

Betty: "Miért gondolod ezt, Yoko? Hiszen te vagy az, aki a térképet tartja."
Yoko: "Igen, de furcsa érzésem van. Mintha már jártunk volna itt valahol."
Colton: "Ne aggódj Yoko, az öcsémnek van egy GPS-e, amivel ki tudunk igazodni. Dean, mutasd meg nekik."
Dean: "Az a baj, hogy a GPS nem működik itt. Az erdő leárnyékol mindent.
Pearl: "Na, ez az, amiért én nem szeretem az ilyen túrákat. Én az alkoholt szeretem, fárasztó séta és eltévedés nélkül. Ez így egyáltalán nem buli." 

Tian: "Szerintem jobb lenne, ha visszamennénk az utolsó jelzéshez, amit láttunk." 

Colton: “Jó ötlet, Sebastian. De merre, az arra? Nem emlékszem melyik volt az utolsó jelzés.” 

Yoko: "Remélem, nem veszítünk el még több időt az úton. Mindjárt sötétedik…" 

Betty: "De ez, hogy a francba lehet, hisz még csak most értünk ide?!" 

Colton: “Nem tudom, elvesztettük volna az időérzékünket?” 

Tian: "Lehet, hogy az erdőben eltűnik az időérzékünk. Ha olvastatok már Stephen King regényt, tudjátok, hogy van ilyen." 

Pearl: “A mesékben…” 

Betty: "Hagyjuk a pánikkeltést és a rémtörténeteket. Talán jobb lenne, ha tovább mennénk, amíg még van fény. Az éjszaka rémisztő lehet az erdőben."
 

Ahogy tovább mennek, az erdő egyre sötétebb és félelmetesebb. A szél hatására izgő-mozgó ágak árnyképe zavaró feszültséggel tölti meg a fiatalokat. Tian továbbra is aggódik, hogy valami természetfeletti erő van a levegőben, de magában tartja aggodalmát. Pearl és Karl azon élcelődnek, hogy jobb lenne, ha most egy kényelmes szállodába lennének és csülköt ennének egy jó hideg sör kíséretében. Yoko félénken halad mögöttük, és minden reccsenésre felkapja a fejét. Colton lassan már nem is az erdőben jár gondolatban, azon elmélkedik, mennyivel másabb lenne, ha Bettyvel csak ketten lennének egy elhagyatott szigeten. Dean pedig a szokásos, közönyös arckifejezéssel bámul maga elé, bár az igazság az, hogy ő is kezdi érezni a feszültséget, amit a sötétedő erdő hoz magával. 
 

Lassan teljesen besötétedik. 
 

Pearl: "A fák közötti sötétség... valahogy nyomasztóbb, mint a városi éjszaka." 
 

A többiek egyetértenek, és azon kezdenek el tanakodni, hogy talán jobb lenne, ha keresnének egy helyet, ahol eltölthetik az éjszakát. 
 

Letáboroztak egy bokrokkal ékelt, síkabb részen és megvacsoráznak a piknikre hozott elemózsiából. A labirintus-szerű erdőre beköszönt az éjszaka. A fiatal társaság szó nélkül eszik, nem szólnak egymáshoz és nem kezdenek felesleges eszmefuttatásba a miérteket illetően. 
 

A csapat tagjai érzik a hideg levegőt, amely áthatol a ruháikon és tűként szurkálja a testüket. Az erdő láthatólag folyton mozgásban van, mintha valami alattomos és rémisztő dolog működne a vaksötétben. Bár nem akarnak nyugovóra térni, tudják, nincs más választásuk. Testüket elernyesztik és kísvártatva elnyomja őket az álom.

Vajon hányan érik meg a reggelt?

Folytatás következik!